Harcrendszerünk

Előszó a harcrendszerhez
(Avagy merengés a Magyarországon dívó középkori hagyományőrzők harci technikáiról)
 
Az Arany Griff Rendje az első erdélyi középkori hagyományőrző szervezet, mely hiteles történelmi források alapján és a helyi hagyományokra épülve valósítja meg a középkor had-, és harcművészetét. A székely, magyar, szász azaz az ún. három rendi nemzet katonai hagyományait elevenítjük fel.
Milyen alapokon is nyugszik Rendünk, s milyen tapasztalatok alapján nyílik meg harcművészeti iskolánk? Rendünk vezetője Sashalmi-Fekete Tamás történész 10 éven keresztül a kaposvári Fekete Hollók Rendje középkori hagyományőrző egyesület vezetője volt Kaposváron, Somogyországban. A dél-dunántúli középkori hagyományőrzés elindítása mellett több Magyarországon elindított, országos szintű kezdeményezés atyja. Többek között a Patcai Országos Lovagrendi Találkozók főheroldja, főszervezője (pl. ostromok) volt-legutóbb 2012-ben. 2008-ban, a Reneszánsz Évében az ún. „Mátyás Ünnep” megálmodója, szervezője, mely alkalommal dicső királyunk megválasztásának 550. évfordulóját ünnepelték meg a magyar hagyományőrzők Buda várának falai között.
Rendünk a középkorból fennmaradt vívókódexek (alább részletezem) alapján fejleszti harcosait. Ennek oka, hogy Magyarországon nem maradtak fenn hasonló művek. Rekonstruálni a harcművészetet csak így tudjuk, emellett azonban halmozottan fontosnak tartjuk Erdély és Székelyföld régészeti leletanyagát, templomaink freskóit. A fellelt középkori fegyverek, képi ábrázolások ugyanis determinálják a mozgáskultúrát.  
 Ma Magyarországon a hagyományőrzésben a harcrendszerek többsége alapvetően gyalogos harcművészetre épül. A Magyar Királyságban azonban Zsigmond és Mátyás korát kivéve a gyalogságnak nem volt sem csatadöntő, sem katonai-kulturális szerepe. A magyar lovas nép, s ezért lenne szükséges harcművészeti rendszereinket ehhez idomítani. Azonban egy ló eltartása, nevelése rengeteg pénz, idő és valljuk be lekötöttség. Aki nem életmódszerűen lélekből, vagy vállalkozásban foglalkozik eme csodás lényekkel, az nem teheti meg, hogy lovas bandériumot állítson ki.
Magyarországon egyáltalán milyen módon taníthatták harcosainkat? Tanították-e iskolaszerűen, vagy tapasztalati úton sajátították el a fegyverforgatást? Sajnos Hazánkban nem maradtak fenn a Nyugat-Európában ismert vívókódexek, vívókönyvek. Ennek oka talán az lehet, hogy nem is tartották fontosnak leírni azt, ami mindenki számára ismert. Hiszen a magyar alapvetően katonanemzet! Más társadalmi berendezkedésű, mint a Nyugat. Más az öltözködés, mentalitás, táplálkozás, szokások, stb. 
Tovább …