A Griff szimbolikája
A griff, mint szimbólum fellelhető az egyetemes és a magyar kultúrában egyaránt. A sas és az oroszlán keveréke, az égi és földi állatok királyának egyesülése. Ily módon az Ég és Föld egységét, ugyanakkor az emberi és isteni természet egyesülését is jelenti. Mindkét állat Nap-jelleggel bír, a griff tehát ennek megkettőződése. Más magyarázatok szerint a sas a levegőt, az oroszlán a tűz elemeket kapcsolja össze. A keresztény kultúrkörben a Mennyország kincsőrző madarai, az üdvözülés útjának, vagy az Életfának szimbolikus őrei. Gyakori jelkép a középkori heraldikában, általában uralkodói, vagy főnemesi szimbólum. Egyesek szerint az éberség és a bosszú jelképe.
A magyar kultúrában évezredek óta jelen van, Nagy Olga szerint egy ősi isten. Archaikus vonásait fellelhetjük népmeséinkben. Legismertebb ilyen mesénk a Fehérlófia, mely az ősi táltos-misztériumok maradványa. A cserbenhagyott főhős, miután segít a griff fiókáin, az jutalmul szorongatott helyzetéből kimenti, felviszi az Alvilágból. Hét éjen át (más változatban 12) repülnek, míg feljutnak a Felvilágba. Az élelem a repülés közben elfogy, s Fehérlófia maga testéből ad neki (egyes változatok szerint teljesen elnyeli őt) majd mikor a griff ezt észreveszi, kiokádja. Újjászületve a hős megifjodik, meghétszereződik ereje. A 7 ég és az Életfa rétegeit szimbolizálja a mese 7 napja, a szétdarabolás pedig a magyar táltos (sámán) újjászületés beavatása. Más meséinkben bölcs jósmadár, kinek tollát csak az okos deák szerezheti meg.
A szkíta, hun, avar, s magyar régészeti leletekben egyaránt előfordul. A lovas népeknél a szarvast megtámadó, ún. állatküzdelmes ábrázolás igen elterjedt volt. A nagyszentmiklósi kincs 2. számú korsaján, Lehel kürtjén, az avar övcsatokon, a Noin-Ulában talált hun szőnyegen a sztyeppei jelképrendszer nagyon hasonlóan jelenik meg. A magyar krónikák (Kézai, Thuróczy) és a görögök leírásai szerint a griffek Szkítia hegyei közt élnek, s drágaköveket őriznek. Számos templomunk (pl. a székesfehérvári bazilika) kőfaragványai között is megleljük őket, amely azt bizonyítja, hogy a kereszténység felvételével sem halványult el eme ősi jelképünk.
Ajánlott irodalom:
- Szabó György: Mitológiai kislexikon / Könyvkuckó Kiadó Budapest, 1998.
- Thuróczy János: A magyarok krónikája / Osiris Kiadó Budapest, 2001.
- Ipolyi Arnold: Magyar Mythologia Budapest, 1929.
- Nagy Olga: Hősök, csalókák, ördögök Kriterion Kiadó Bukarest, 1974.
- Gyarmath Jenő: Mezopotámiai emlékek Magyarországon Budapest, 1995.
- Mitológiai Enciklopédia Gondolat Kiadó Budapest, 1988.
- David Fontana: A szimbólumok titkos világa Tericum Kiadó, Budapest, 1995.
- Hoppál Mihály-Jankovics Marcell-Nagy András-Szemadám György: Jelképtár
- Helikon Kiadó Budapest, 1997.
- Hans Biedermann: Szimbólumlexikon Corvina Kiadó Budapest, 1996.